Háló

Nem akarok mást

Nem akarok mást,
csak
friss levegőt,
ne feszítse mellkasom sóhaj,
könnyű szívvel indulni a hegyre,
felhőtlenül nézni messzeséget;
tal

BűvÖlet

Miféle mágiákat űzöl,
mi jégre tűz s a tűzre jég?
Minő varázslat ez, ha gyűlöl,
kitől az árva fényt remél?

Monogram

Amikor nem tudok verset írni,
elég, ha rád gondolok,
kezembe fogom legszebb tollam
s egy köteg papírlapot,

Tükörjáték életre, halálra

A nő magába roskadva ült a magas sziklaszirten. Kihalt az egyébként forgalmas hegytető, a kirándulók ilyenkor már alszanak; neki nem jött a szemére álom, felmászott kedvenc helyére. Gyakran járt ide, amikor reménytelennek érezte jövőjét.

Őszlegény

Vén padon vagyok, magamban,
leszáll a tejfehér lepel,
Őszlegény kacsint szemembe,
tekintetére köd lep el.

Íriszedben

A kerti bútoron csalóka fények,
fejed fölött aranyba ring a messze,
egy új tavaszba hív pacsirtaének,
s a nap simítja színeit kezedre;

Kristályomhoz, szabadon

Ideje nagytakarítást tartanom.
Képzeletbeli polcom felé fordulok –
látszólag hatalmas káosz,
mégis rendben áll minden hasznos
és minden haszontalan –
szemmagasságban sorakoznak
a tévedések,