Háló

Háló- Irodalmi kávéház

Kedves Vendégeink és Barátaink!

Szeretettel üdvözöl minden kedves közreműködő tagot, szerzőt, olvasót, érdeklődőt a Háló közössége! Ez a honlap azért alakult, hogy publikációs lehetőséget teremtsen azok számára, akik szívesen megosztják másokkal írásakat, képeiket, zenéiket. Szeretnénk, ha kialakulna egy motiváló baráti közösség, amelynek részeként jobban érezhetjük magunkat ebben a zaklatott világban. Az oldalon jelenleg változtatások zajlanak, amelyek azért történnek, hogy az oldal egyszerűbben áttekinthetővé, könnyebben kezelhetővé váljék. Kívánunk mindenkinek kellemes, felüdítő, hasznos időtöltést az oldalon!

Üdvözlettel: a szerkesztőség

Napról-napra

Origóm lettél; perceim kezdő lélegzete, poharamban az első korty, dalaimban a szünetek súlyos csendje, tollam alatt a szertefolyó tintafolt.

egyszer majd

ha levehetném bőrömet rólad csontjaimról ízületeidet

Hangodon belül, mindenen túl

Lassan lépdel az idő, s a fekete madarak hosszú sora szememre száll.

I. játék a honlapon

Szeretnénk egy kis játékkal kedveskedni nektek. Ráadásul nem is eggyel, hanem azt tervezzük, hogy kikapcsolódásképpen rendszeresen játszani fogunk.

Közös ügy(etlenkedés)eink

A célok elköltöztek Nem adtak meg új címet Az értelmet se keresd Az soha nem lakott itt

Dobozolás

A Tóték ment a tévében szombaton, a Hospice házban, nem vettem le kabátomat, csak néztelek a rácsos ágyban,

Elszórt morzsák

Jó volt apámmal kutatni az égi csodákat, hallgatni, hogy futott mezítláb, s hogy vág a bazalt-szegénység barázdát a meztelen talpra, ahogy most futok én is a köveken

Érintések

mintha semmivé váltak volna az illóolajok gyógyító cseppjei s a gyönyör alatt meghasonuló citrus-hegyek nedvei

igenanya blues (Lovász Évinek)

aznap minden egyes lehajtott fejű lámpaoszlop alatt ugyanaz az asszony állt és a mellét kínálta nyírfák platánok szomorú tekintetű füzek...

Kedd (mindegy már)

Nagyot csattan, ahogy a huzat bevágja az esőfoltos ablakot. Levegő van elég. Ami fogy, egyre gyorsabban fogy, az az idő… Az időre sincs már semmi szükség. Megtörtént minden, ami megtörténhetett.
1 89 90 91 92 93 100