Háló- Irodalmi kávéház

Kedves Vendégeink és Barátaink!

Szeretettel üdvözöl minden kedves közreműködő tagot, szerzőt, olvasót, érdeklődőt a Háló közössége! Ez a honlap azért alakult, hogy publikációs lehetőséget teremtsen azok számára, akik szívesen megosztják másokkal írásakat, képeiket, zenéiket. Szeretnénk, ha kialakulna egy motiváló baráti közösség, amelynek részeként jobban érezhetjük magunkat ebben a zaklatott világban. Az oldalon jelenleg változtatások zajlanak, amelyek azért történnek, hogy az oldal egyszerűbben áttekinthetővé, könnyebben kezelhetővé váljék. Kívánunk mindenkinek kellemes, felüdítő, hasznos időtöltést az oldalon!

Üdvözlettel: a szerkesztőség

Végnapok

Azt mondják, ostoba vagyok. Ezt már annyiszor hallottam, hogy fel sem tűnik. Ostoba voltam, amikor kislánykoromban féltem mindentől. Féltem a villámtól, hogy belém csap, a víztől, hogy belefulladok, a tűztől, hogy belekap a ruhámba, a bogaraktól, hogy rám másznak… most meg már nem félek semmitől.

Valaki jár az árnyak közt…

Felhők tornyozta létbe merülnek alá égi ihletek, homokkő percekre sodor éji eső leomló - istenhang - álmokat.

Szabadvers a légszomjról

Így hogy kifutott belőlem hited én sem maradok tovább s te sem hajolsz le értem a fagyott sárba minden hiába

Pufikához

Anyu meg-megáll. Félreeső helyeken ad puszit. Szándéka szerint hasonszőrűeknek. Anya csak egy van. A klumpát lerúgja

szorítástalan

mint hentes a bárddal magamról ezzel a verssel könyéknél levágtalak nincs itt szó feloldozásról

Assisi

Ferencről azt hiszik, hogy meghalt, de Ferenc az orvostudománnyal dacolva inkább fül lett.

Szerencsekerék

Karcos porálmok sebeznek, a horologium kopár szférában lassul, a szék bágyadtan nyikordul.

Zuhanás

Becsaptam az ajtót magam mögött a kilincsen bőrcafat fényesre kopott szemem árkában a harag régi ismerős már rosszízű lepedékbe fulladt

Apokalipszis, avagy a Föld újjászületése

Bolygók

Szabadvers a tévedésről

azt hitted nap de a szemközti ablakból csak vakít meg hogy pontosan érted a semmit
1 80 81 82 83