Háló- Irodalmi kávéház
Kedves Vendégeink és Barátaink!
Szeretettel üdvözöl minden kedves közreműködő tagot, szerzőt, olvasót, érdeklődőt a Háló közössége! Ez a honlap azért alakult, hogy publikációs lehetőséget teremtsen azok számára, akik szívesen megosztják másokkal írásakat, képeiket, zenéiket. Szeretnénk, ha kialakulna egy motiváló baráti közösség, amelynek részeként jobban érezhetjük magunkat ebben a zaklatott világban. Az oldalon jelenleg változtatások zajlanak, amelyek azért történnek, hogy az oldal egyszerűbben áttekinthetővé, könnyebben kezelhetővé váljék. Kívánunk mindenkinek kellemes, felüdítő, hasznos időtöltést az oldalon!
Üdvözlettel: a szerkesztőség
Végnapok
Azt mondják, ostoba vagyok. Ezt már annyiszor hallottam, hogy fel sem tűnik. Ostoba voltam, amikor kislánykoromban féltem mindentől.
Féltem a villámtól, hogy belém csap, a víztől, hogy belefulladok, a tűztől, hogy belekap a ruhámba, a bogaraktól, hogy rám másznak… most meg már nem félek semmitől.
Valaki jár az árnyak közt…
Felhők tornyozta létbe
merülnek alá égi ihletek,
homokkő percekre sodor
éji eső leomló
- istenhang -
álmokat.
Szabadvers a légszomjról
Így hogy kifutott belőlem hited
én sem maradok tovább
s te sem hajolsz le értem
a fagyott sárba
minden hiába
Pufikához
Anyu meg-megáll.
Félreeső helyeken ad puszit.
Szándéka szerint hasonszőrűeknek.
Anya csak egy van.
A klumpát lerúgja
szorítástalan
mint hentes a bárddal
magamról ezzel a verssel
könyéknél levágtalak
nincs itt szó
feloldozásról
Assisi
Ferencről azt hiszik,
hogy meghalt,
de Ferenc az orvostudománnyal dacolva
inkább fül lett.
Szerencsekerék
Karcos porálmok sebeznek,
a horologium kopár
szférában lassul,
a szék bágyadtan nyikordul.
Zuhanás
Becsaptam az ajtót magam mögött
a kilincsen bőrcafat
fényesre kopott szemem árkában a harag
régi ismerős már
rosszízű lepedékbe fulladt
Szabadvers a tévedésről
azt hitted nap
de a szemközti ablakból
csak vakít
meg hogy pontosan érted
a semmit
Legutóbbi hozzászólások