Részegek taposta ösvény, girbegurba út mentén,

Álmosan ültek a konyhában, hálóruhában kialvatlanul, ünneplőben feszengtem előttük,

csak kattog a rák csak kattog visszaépít betűr ahogy kell

Mikor metaforán gondolkodom mi vagy te őszből maradt leveleimre dérhártya feszül

A teremtés könyvéből kiúszó hajók a Föld mágikus, forgó alapzatán

Őszibarack arcú szerelemmadaram, kicsi Évám!

Kedves Tagjaink, Barátaink!