Olyan volt nekem az este: ablakon átszivárgó fény végső tűnődése

Szomorúságot ölt a nyár. Bársony-borús szenvedély.

Egyszer csak rám törsz

akár elárvult lábnyomok (csakhogy nem hóban rég nincs hó csak sárdara)

...bárcsak lenne a skiccen túl is még valami,

És a negyedik évszak hozta olvadás már nem engedett levet. Tavaszt.

Hol komor harangok ütik a delet, Hol a lámpásról vetülnek a sötét árnyak,

De jó volna újra élni mindent; Látni a tavasznak üde virágzását,

Rossz korban születtem a földre

Föltolulsz bennem torkomig inogsz s ringsz rendületlen