ínyemen fém íze dereng
az összes rongyom mind
a padlón hever
szörnyű nagy talpad
lépdel árnyékomon

elborzadva hallgatom
ahogy a mosdóba mész
a húgy öblös csorgása riaszt

kemény vagy és szögletes
elérsz könnyen
vágyad emészt bennem
én pedig pincébe lökött fa
benne szúbogár
semmit nem hiszek belőled
csak rézlábaid

s ahogy végül
mikor egyedül maradok
a függöny
kifeszült testemre rászakad

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben