| Mély, puha éjbe von szörny február. Az ősz vörös magvait rágja, torz ez a száj. Köszönnék, hogy menjen! – de senki nem int. Odaát üres dokk áll. Zöld meteort dob elém az ég, vizes csillagképek húzzák lefelé. Jánosi jelenéshez passzol a hibernált táj. * Fekete éle van a halott partnak. Lassan merült mellé a hunyni kész óriás. Szem nélkül az agyban születik a kép: itt voltam. Halpikkely Hold alatt Rómeótlan, Júliátlan kapcsolatú világ. |
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Nekem nem kell ez a világ, ahol nincs szerelem.
A hideg februárral egyetlen gondom van, az nem ősz, de lehet ez visszaemlékezés a hasonló őszre, úgyhogy be is fogom. Nagyszerű vers, átéltem.
Ölellek.Erika
Köszönöm szépen kedves Edit. Mindjárt tavasz lesz.
Atyaég azt írtam, hogy halpikkelyes sörtől.
Tudod ugye, hogy sort akartam írni. 😊
“Mély, puha éjbe von
szörny február.
Az ősz vörös magvait rágja,
torz ez a száj.”
Aztamindenit! Látom! ..félelmetesen élesen.
Már nem is idézek. Annyira szép és szomorú és nagyon hideg lett a halpikkelyes sörtől.
👍🏻😢