Mély, puha éjbe von
szörny február.
Az ősz vörös magvait rágja,
torz ez a száj.
Köszönnék, hogy menjen!
– de senki nem int.
Odaát üres dokk áll.

Zöld meteort dob elém az ég,
vizes csillagképek húzzák lefelé.
Jánosi jelenéshez
passzol a hibernált táj.

*

Fekete éle van a halott partnak.
Lassan merült mellé a hunyni kész óriás.
Szem nélkül az agyban születik a kép: itt voltam.
Halpikkely Hold alatt Rómeótlan, Júliátlan kapcsolatú világ.
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben