Burai Katalin: Az alvajáró

Alvajáróként évtizedeken át
azt figyeltem, hogyan megy
visszafelé a világ.
Felmértem erő és gyöngeség
tartalékaimat, aktiválásukhoz
sehol egy elem az ifjúkor
periodusos rendszeréből.
Ugyanakkor felnőtté válásom
kidolgozatlan.
Mindössze egy személynév
segített rajtam.
Gyűlölet is keletkezett
Édes Ellenségem körül,
mert magával vitte a legdrágább
szavakat.
És nem szólt, nem keresett,
nem üzent, később sem.
Lassan változtak meg hajlamaim.
Évtizedeken át értetlenül, elkerekedett
szemekkel néztem
a lehetetlen összetartozás
szívsebére.l

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben