Kell-e keresnem téged, Istenem?
Vagy várnom kell csak,
Míg megtalálsz.

S ha megtalálsz is, honnan fogom tudni?
Hazafelé este, árnyak közt fogsz mögém lopakodni?
Vagy szembe jössz velem a széles úton?

Kell-e előbb csodálnom Téged, nem tudom,
mielőtt pogányságom semmivé lesz.
S ha semmivé lesz, vajon, mi hasznom abból.
Honnan fogom tudni
hogy árulásomért, Uram, nem haragszol.

És ha igen, szíved ha van, mikor enyhül meg irántam?
Elhiszed-e majd, bár elvegyültem én is; de kiváltam.
Mert nem jó nekem teremtőm nélkül élni.
Árvaságomat, hitre kívánom cserélni.

*

Tegnap este kinéztem, egy ablakon.
Nem mondom meg hol,
Mert az ördög nem alszik.

S ahogy kinéztem a szürkületbe,
a kerítés mögött, át a pázsiton,
hatalmas árny közeledve jött.

Gondoltam, bárcsak Te volnál az!
Álruhád suhogva szállt az esti csendben.
Hallani véltem szavad, oly nagy szemű
volt a csönd-smaragd. Szemed láttam.
Villanni fényben. Lúdbőrzött a hátam.

Megborzongtam, mert noha hitetlen vagyok,
Hálával tartozom, el nem kárhozok.
Hálával tartozom, nem kárhozok én el.
Hálás leszek uram, kapj fel innen, vígy’ magaddal.
Földi jó, már nem marasztal.

*

Bevallom töredelmesen. Több
Tóth Árpádot olvastam mostanában,
Mint Zsoltárt a Károli Bibliában.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben