Halk léptű vándor, gyúrva parázsból, 
örökké izzik, de ritkán lángol. 
Szellőtől soha, csak vihartól lobban,
elégni nem tud, mindig csak robban. 
Évei számából jó néhány lepergett, 
maga se tudja, merre tekergett? 
Mint annyiszor, most is új útra lépett,
út végén várják csalfa szirének. 
Nem hallja, csupán csak egynek a hangját,
ki ülteté szívébe szerelem magját. 
Vonzza magához dús idomokkal, 
játszik szívével, mint szél a homokkal. 
Számára csak annyi, mint pártalan zokni, 
nem jó rá tudja, de féli kidobni. 
Csendes a vándor, többé nem lobban, 
magában izzik csóktalan csókban. 
Halk léptű vándor, gyúrva parázsból, 
részeg az élettől; 
a kurva varázstól…

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.

0