a szemüveg tappancsai
valószínűtlen gödröket
vájnak orromra
a fény visszapattan
mindenhol üveg
körülöttem
bennem
magammal szembe
jövök
idegen és torz az arcom
talán a ledek hideg tüze
szikrák
összefolyt faüveg
fémüveg
árok- madár- égüveg
szép fehér ujjaid
repedések
futunk szerte
az üvegaszfalton
szemed
Nem teljesen, de ha neked így, hát így.
Áron
https://youtu.be/gnZgNYoZkeU
Köszönöm.
Áron
Áron!
Te mindig megteremted a magad világát. Mindig benne van az igazi szerelem utáni vágyad. Ha tévedek, cáfolj. De mindent egybevetve, a te érzékenységed már tíz éve megérint, sírásra kényszerít, és arra, hogy tegyek valamit. Az emberekért, és érted.
Erika