Lóhalálában veszőfutás

a tajtékos mező végtelenjén át.

A képi zelet mámorában, szelet emlék.

Halkan szól s ha nem figyelsz rá,

bánatába belenémul.

Csak télen szeretlek,

amikor tekintetből áll a lényed.

Sapkád s sálad között

életjelet adó remény.

Nyáron alszom téli álmot,

télen vagy nekem nyaram.

Tényleg vagy nekem.

Nyáron nem tudom, mi van.

Télen mesélem neked, amit álmodtam rólad.

A hó olvad, én reszketek.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben