Gyere!
Az ajtó úgy van 
ahogy hagytad;
nyitva,
tárva.
Sosincs 
kulcsra zárva.
Lépj be, de ne 
nézz rám!
én se figyellek,
csak annyit mondj,

„haza”jöttem!

Vár a fürdőszoba,
vetkőzz le!
A ruhád old
a földre!
Fürödj meg
szépen,
csendben!
Mosd le magadról
az utolsó
tekintetet!

Csak

magadnak,

s
nekem

legyél

tiszta!

Hallod?

a kávés csésze
remeg a kezemben.

Érted

csilingel benne
a kanál,

téged zenél.

Vagy csak zörög,
mint egy régi
papírra írt
szerelmeslevél?
Ne törölközz meg,
vegyél fel köntöst,
vagy
vedd fel az ingem,

 gyere!
Nem kell
a szemembe nézned!
Most nem érdekel 
se az egész, 
se a részlet.
Nem érdekel, hol voltál,s
kivel,
az se
ha

senkivel!

Csak az, hogy

most

itt vagy

velem.

Ülj az ölembe, bújj hozzám!
Úgy érzem

fázol,

mégis égetsz.

ki érti ezt?
Ne sírj,

vagy mégis,

úgy hogy
szakadjon 
ránk az ég is!

Gyűlölj és ölelj,

marcangolj,

tépj szét,

magaddal ölj meg!

A többi

néma

szeretkezés…

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben