Szemed színére zöldet
festettem
de lepereg
feketéllik alóla a láng

s engem más
vállöv
más csípőcsont
emlékeztet halálod napjára

elvittem magammal a pulóvered
beleharaptam ott
ahol a mellbimbóidat sejtettem
nyálam beszívta a szomjas
lágy szövet
ha akkor benne vagy
fájt volna ahogy
tenyerem simítja
ami nincs

furcsa vagy
idegen
koporsóra dobált rögök
csak az a számolatlan vers
tart melegen
melyeket nem értettél
sem jól
sem sehogy.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben