sötét vörös szemmel
néz le rám a reggel
a fáradt arcán mély
kondenzcsík hegekkel
tudja mi a dolga
időt nem harácsol
ébreszti a napot
madárdalt varázsol
készít forró teát
asztalra friss kiflit
vajat, édes mézet
epret és ribizlit
véget ért az idill
visszatér aludni
hogy holnap mikor kel(l)
biztos fogja tudni

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben