Furcsa, láthatatlan gomolygás ez

(pusztán pszichológia),

minden eladható,minden megvehető –

Mammon vigyorog, csak így tovább, híveim!;

mindennek és mindenkinek ára van,

csak a megfelelő összegről

szóljon a megfontolt ajánlat

(„elindultam szép hazámbul,

szememből a könny kicsordul”) –

Rákosi pajtás úgy röhöga pokol bugyraiban,

hogy megfájdul az oldala.

Persze, látom én a vergődést

(pusztán pszichológia),

jókat lehet fuldokolni,

az igényesség és igénytelenség között

billeg a lojalitás,

aztán a félelem megoldja a problémát,

a kevés is több, mint a semmi,

magas ingerküszöbbel

nem lehet forradalmat csinálni,

a sötétben felizzik a gyűlölet,

az ellenségkép-gyártás

egész „iparággá” növi ki magát,

jól fizet,nem számít a következmény.

Persze, értem én,

versenyhelyzet van,

kiskapuk nyílnak, és nagyobbak is

(magyar „sport” ez,tökélyre fejlesztve),

a tehetség nem számít,

csak a hatékonyság, mely ismeretséggel,

sógor, koma, jóbaráttal,

netán zsebbe csúsztatott borítékkal növelhető,

aztán a valóságnak látszóképződmény megkövül,

nincs többé átjárás sehonnan, sehová,

a szolgák örökké szolgák maradnak,

az urak örökké urak.

Gondolatban üzenem Kisfaludi Péternek – vigasztalhatatlanul –,

nem tetszene most itt neked,

egykor barátságnak hitt barátságtalanságok mentén,

amikor mindenki – szörnyű kétségtől űzötten –

besorol, átsorol, kisorol,

amikor nem Esterházy és Petri az etalon,

hanem szűk értelműeknek Wass Albert,

amikor a látszat vastag pemzlivel átfesti a múltat és a jelent,

és a kölyköknek nem marad más,

csak egy düledező, pergő festékű jövő,

mely alól kivicsorog a reménytelenség és a bánat.


Nem tetszene itt neked,

te is fuldokolnál a rothadás bűzében,

miközben pontosan tudnád,

ez pusztán csak pszichológia,

a gyarló emberi természettel űzött játék,

pontosan kitervelve,

pontosan meghatározva,

pontosan végrehajtva,

Justitia pedig bilincsben,

letépve ruhája, durván megerőszakolva,

mert azt is lehet, az is belefér,

elég a virtuális lánc, nem kell igazi sem,

a félelem mindent eligazgat,

miközben jelszavakból szőtt zászló lengedez,

a sötétségben éles késekké növekszik a csönd.
Ám ez pusztán csak pszichológia.

Már csak a bolondok ordítanak.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben