Furcsa, láthatatlan gomolygás ez
(pusztán pszichológia),
minden eladható,minden megvehető –
Mammon vigyorog, csak így tovább, híveim!;
mindennek és mindenkinek ára van,
csak a megfelelő összegről
szóljon a megfontolt ajánlat
(„elindultam szép hazámbul,
szememből a könny kicsordul”) –
Rákosi pajtás úgy röhöga pokol bugyraiban,
hogy megfájdul az oldala.
Persze, látom én a vergődést
(pusztán pszichológia),
jókat lehet fuldokolni,
az igényesség és igénytelenség között
billeg a lojalitás,
aztán a félelem megoldja a problémát,
a kevés is több, mint a semmi,
magas ingerküszöbbel
nem lehet forradalmat csinálni,
a sötétben felizzik a gyűlölet,
az ellenségkép-gyártás
egész „iparággá” növi ki magát,
jól fizet,nem számít a következmény.
Persze, értem én,
versenyhelyzet van,
kiskapuk nyílnak, és nagyobbak is
(magyar „sport” ez,tökélyre fejlesztve),
a tehetség nem számít,
csak a hatékonyság, mely ismeretséggel,
sógor, koma, jóbaráttal,
netán zsebbe csúsztatott borítékkal növelhető,
aztán a valóságnak látszóképződmény megkövül,
nincs többé átjárás sehonnan, sehová,
a szolgák örökké szolgák maradnak,
az urak örökké urak.
Gondolatban üzenem Kisfaludi Péternek – vigasztalhatatlanul –,
nem tetszene most itt neked,
egykor barátságnak hitt barátságtalanságok mentén,
amikor mindenki – szörnyű kétségtől űzötten –
besorol, átsorol, kisorol,
amikor nem Esterházy és Petri az etalon,
hanem szűk értelműeknek Wass Albert,
amikor a látszat vastag pemzlivel átfesti a múltat és a jelent,
és a kölyköknek nem marad más,
csak egy düledező, pergő festékű jövő,
mely alól kivicsorog a reménytelenség és a bánat.
Nem tetszene itt neked,
te is fuldokolnál a rothadás bűzében,
miközben pontosan tudnád,
ez pusztán csak pszichológia,
a gyarló emberi természettel űzött játék,
pontosan kitervelve,
pontosan meghatározva,
pontosan végrehajtva,
Justitia pedig bilincsben,
letépve ruhája, durván megerőszakolva,
mert azt is lehet, az is belefér,
elég a virtuális lánc, nem kell igazi sem,
a félelem mindent eligazgat,
miközben jelszavakból szőtt zászló lengedez,
a sötétségben éles késekké növekszik a csönd.
Ám ez pusztán csak pszichológia.
Már csak a bolondok ordítanak.
0
Nincs szolidaritás. Pl. a szociális ágazatban van vagy 4-5 szakszervezet – de széthúznak, szolidárisak lehetnének a pedagógusok is a 2-3 féle szakszervezetükkel és az egészségügyiek is. Kerestem a versedben a megosztottságra utaló sorokat, feltételezem, hogy a “gyarló emberi természettel űzött játék” sorral kezdődő rész az lehet. A versben megnevezett alkotók biztosan nem szállnának be sem kultúrharcba, sem szekértáborba, nekik az alkotás volt fontosabb.
Nem tudom láttad-e Lech Walesa életrajzi filmjét, (A remény embere), van benne az a jelenet, hogy a hajógyári munkások a gyár előtt tüntetésre készülnek és megáll előttük a helyi villamos leszáll a vezető, az utasok, nem megy tovább, csatlakoznak… Itt rokon szakterületek sem csatlakoznak közös ügyekhez.
Ez tényleg pszichológiai játszma, jó, hogy újraírod néhányszor, nem elfelejteni!
Kedves Katalin!
Egyetértek veled, nincs szolidaritás, bár érintettem a versben az okot, a virtuális lánc elég, nem is kell valódi, a kulturális determináción kívül ez elsősorban egzisztenciális.
A taxis blokád és az internetadó elleni felhevülésen kívül én még nem láttam itt valódi szolidaritást, megy a fotelforradalmárkodás, de az nem sok mindenre jó.
A hatalomtechnika viszont teljesen ismert, elég felütni a történelemkönyveket. Ez egészen addig így fog folyni, míg az emberi méltóság teljesen romokban hever majd. Akkor fog történni valami, amikor már nem lesz mit veszíteni. De nagyon csúnya lesz. Na, ez a történelmi bűn, hogy idáig fogunk eljutni, s akkor már neház lesz bárkire is mutogatni.
Petri és Esterházy is eléggé politikus alkat volt, ők elég jól kiláttak az elefántcsottoronyból.
https://www.facebook.com/marc.campbell/videos/10220485929510622
Igen! Szerintem is. Nagyszerű írás!
Szeretettel gratulálok Józsi, már nem először.
Erika
Kedves Boszorka!
Nagyon köszönöm!
Líra?! Na. 🙂 egy prózásnak nehéz elhagyni az írásjel-kényszert.
Azt hiszem, olvastam már a facén, lelkes rajongód vagyok, talán már mondtam. 🙂 azon gondolkozom most is, milyen ember lehet az, aki nem ért veled egyet.
Évi
Köszönöm Évi!
Nekem semmi bajom az írásjelekkel! 🙂 Milyen ember az, aki nem ért egyet velem? A fene se tudja; másképp látja a világot, csak ennyi a különbség, és azzal nem is lenne semmi baj.
Joc
Megrázó írás a maga hitelességével, igazságával, keresetlen, őszinte gondolatok, jól passzol a száraz forma is hozzá. Kár lett volna kihagyni.
Áron
Köszönöm Áron!
Erika kérte, hogy hozzam el ide. Nyers és őszinte írás, ez mindenképpen lehet erénye.