Bizony! Megfordultam!
Aki látott, hihette kerengek
bolond táncban,
vagy kosaram neheze miatt
a sehova-úton megálltam,
hogy kezemmel árnyékoljak
szűk szemeim elé,
de mégis inkább a hajamat
tűztem, mert belekapott a szél.
S a szürke porból visszanéztem: Mennyi fény!
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Márk, köszönöm, hogy olvastad és keletkezett néhány gondolatod. Én a bibliai Lót feleségének történetén keresztül utalok az önfelmentés problémájára. Átcímkézni, kamuzni önmagunknak könnyebb, mint szembenézni az árnyékszemélyiséggel.
az a baj, hogyha a bibliai történetet nézem önmagában, nem a versedet, akkor én teljesen másképp értelmezném. nem is biztos hogy felmentés, nem felmentés irányba elindulnék egyáltalán.
erre mondom, hogy nem akarok az alaptörténetre reagálni, mert hosszas vita alakulna csak ki.
nekem a versed is teljesen mást mond, mint ahogy a te látásmódodban van.
ha jól értem, te valami jungi pszichotémát látsz itt, én embert és életutat. szerinted önfelmentés, nekem egyszerű asszony, szürkeséggel, szépség iránti vággyal, és ennek büntetésével.
sok értelmezési lehetőség van a versre is. ez az enyém…
Kati, a hihette után nem kell vessző? (Ott egy hogy van láthatatlanul)
S lőn megvilágosodás. 🙂 Lótnénak nem lesz könnyű, ahogy másnak sem, aki fénnyel táplálkozik.
Szeretem a gondolataidat.
az eredeti történet túl sok irányba ágazik el a fejemben, és ebbe most inkább nem mennék bele.. 😀
ami a verset illeti, ha jól látom itten egy asszonysággal 😀 állunk szemben, parasztasszony leginkább, talán, a nagy kosarával, a hátra tűzött hajával… érdekes megközelítés.
a vége különösen érdekes, ugyanis itt egy hármas képpel állunk szemben, de csak kettő van leírva a versben, a harmadik korábbi tanulmányainkból bújik elő.
szürke por, sok fény és erre a sóvá “fagyott” asszony képe.
ellentétek halmaza. vagy életvonal. szabad a választás.