arcom lefolyik
átcsorog vállamon
hátamon vacog

tűnődik
csak egy grimasz
így zúdul öntudatlan

meg-megpihenve
a gerincen
mint a vízesés

és seggemre
Voltaire dedikál
egy szelíd női hajlaton

arcom lecsordul
végig a combomon
bokámnál megáll és

egy tenyérnyi kis
tócsában
éri a halál

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben