Itt vagyok, gyerekek, hitted volna?
Az életem benn van mélyen a dalba’,
Megértem, tesó, a szöveg durva,
a te anyád nem volt részeges kurva,
nem te lettél, kisfiam, bekúrva,
egy városszéli kibaszott kóterba.

Reggelre néha rám dőlnek a falak,
az éjszakák szörnyű hidegek, vagy vadak,
itt hever előttem tízmillió darab,
ez az, ami végül belőlem marad,
a fények, a vágyak a hamis barátok,
százfelé összetört gyermeki álmok.

Ref.
Nézz rám, itt állok jégbe törve!
A lábam alatt üvegcserép.
Ha némán, könyörgőn visszanézek,
majd éld át, a testem fájdalom.

Tegnap láttalak téged az utcán,
átnéztél rajtam, és undorodtál.
Mivel vagy te különb, ostoba barom?
Azt hiszed a pénzed akkora atom?

Zsíros a tárcád, jó nagy a valagad,
jól belemártod a zsébe a kanalad.
De kidobtak-e téged is úgy, mint minket,
szűrőig leszívott, olcsó csikket?

Ref.
Nézz rám, itt állok jégbe törve!
A lábam alatt üvegcserép.
Ha némán, könyörgőn visszanézek,
majd éld át, a testem fájdalom.

Rágnak az évek, itt van a feladat,
Mázsás szarból rakd össze magadat.
Menjél suliba, dolgozni, francba,
Térdre is esel, meg majd arcra.

Nem baj, itt van rajtam a karizom,
könnyemet sörbe fojtva megiszom.
Üthetsz bátran, vastag a bőröm,
megszoktam már, a pofont tűröm.

Ref.
Nézz rám, itt állok jégbe törve!
A lábam alatt üvegcserép.
Ha némán, könyörgőn visszanézek,
majd éld át, a testem fájdalom.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben