hajóm az örök tengeren
időhurrikán közepén
a sajgó csendben lengedez
számtalan emlék töredék
kormány és árbóc is törött
egy füstcsík az ég felé száll
felhővé gyűlt a tat fölött
elindult velem meg nem áll
Santiagóba* repülök
kék ég vár és fehér homok
nincsenek muszáj etüdök
csak apró boldogság nyomok
a messze, nem egy távolság
csupán elgondolt fogalom
könnyen átszelnéd a tengert
néhány szeplővel arcodon
de te szeplőtelen lélek
kinek a méreg kételyem
rád gondolni sosem félek
mert a vágyódás lételem
átugrom inkább Kingstonba*
ott a világ elég laza
ezentúl nincs több agytorna
csak hozzád úsznék haza 
*Santiago (Kuba) 
*Kingston (Jamaika)
neked bellissima 

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben