Csitt.
Vékonyak a falak.
Magunk hagytuk megépíteni.
És most áthallatszik rajta,
ha a szomszéd
lehúzza a vécén az álmokat,
a nagymamát,
a sérülten született
gyereket
Hiteket, napi gondokat –
úgy árad a zuhatag,
hogy te is halljad.
Elsoványodtak a falak,
csak a sok Kovácsné
mutatóujja látszik ki belőlük,
ahogy az égre mutat.
Ismerem. Kibírhatatlan. Különösen, amire Kovácsné mutat.
A versben megfogalmazott sérülésekhez hozzátenném a szomszédból is áthallatszó reklámok miatt az érzelmi kitettséget. A hatás csendes és alattomos.
hát igen, és nem omlik le reggelre 🙂
biztos nem ez volt a cél, de nekem van meghittsége is ennek a képnek (a sok zaj közepette), különösen a Kovácsné ujja 🙂