dühös voltam rád hogy mindig
elbuksz de aztán Feldmár kiposztolt
egy idézetet valami olyasmit hogy
az embereket nem megmenteni
hanem szeretni kell
2021.04.03
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
000
0
dühös voltam rád hogy mindig
elbuksz de aztán Feldmár kiposztolt
egy idézetet valami olyasmit hogy
az embereket nem megmenteni
hanem szeretni kell
2021.04.03
0
Ez akár az én pedagógiai hitvallásom is lehetne.
Áron
Szuper 🙂
Vegyes érzelmeim vannak Feldmárral kapcsolatban.
Talán a Facebook hatása, hogy mindenkit meg akarunk szólítani egyszerű üzenetekkel amiből lesz egy ilyen populizmusba hajló semmi.
A “nem” és a “hanem” mintegy előkészítése a cáfolatnak, a nagy mondanivalónak ami nem következik be.
Valószínűleg úgy gondolta, hogy szeretet útján kell megmenteni, de a szeretet gyógyító ereje köztudott és Jézus nagyon sokat beszélt erről. Nem érzem úgy, hogy Feldmár mondott volna valamit.
Másrészt pedig, ha levetkőzöm magamról a “nekem semmi nem jó” mentalitást azt gondolom, bármilyen formában is, de nem baj ha erre emlékeztetik az embereket . Ha a Fészen vannak sokan, akkor ott. Ez is olyan “mindegy” kategória, de a szándék biztosan jó .
Úgy gondolom, magadtól is tudtad amit Feldmár posztolt, de a versed alapján lehetnek olyan kritikus helyzetetek, amikor jó ha valaki emlékeztet erre és segít továbblépni, elfogadni, vagy élhetővé tenni …
Most tíz percet gondolkodtam.:)
Feldmárnak igaza lehet abban, hogy sokszor nyilvánvaló dolgokat nem veszünk észre, mert valami nagy tudományt, misztikumot keresünk.
Túl egyszerű lenne ha a COVID véletlenül, denevérről… talán ennyire egyszerű.
Üdv.:B.
Igazándiból torzítottam Feldmár posztját, ami így hangoztt: You cannot save people
you can only love them.—Anais Nin. Mégcsak nem is tőle származik. Evidenciának tűnik, de mégsem az szerintem. Sokszor gondoltam azt, hogy látom mi a megoldás, mi a hibás működés a másikban vagy a társadalomban (vagy akár magamban) és dühös voltam, hogy mégsem tudok változást elő idézni. De valójában nem kell megváltoztatni a másikat, talán nem is kell direkt figyelmeztetni, hogy a vesztébe tart, hanem csak az elfogadás és a szeretet van, és ez tudja indirekt előidézni a másikban a változás igényét. De csak akkor ha tiszták a szándékok, és aki szeret az nem is akar változtatni, a változás csak egy szerencsés melléktermék. Ajándék.
Sajnos ismerős ez a düh.
Ha haragszom a társadalomra , vagy egy emberre, néha felvetődik bennem, hogy saját életemből a maximumot hoztam-e ki, és ha kihoztam volna, más szögből látnám a társadalmat, és ha bennem lelki béke lenne, nem zavarna mások vélt hülyesége.
Ezzel persze nem jó szembenézni.
Amiről írsz az nagyon ingoványos terep.
Ha segíteni akarunk, erősnek kell lennünk, hogy ne roppanjunk bele, mert utána már biztosan csak ártunk, tehát mindig önmagunkkal kellene kezdenünk.
Ha változást akarunk egy másik embertől, azzal terhet teszünk rá.
Lehet, hogy vállalja ezt a terhet, de cserébe kínálnunk kell neki valamit amihez megint csak önmagunkat kell rendbe tenni, hogy kínálhassunk valamit amiért úgy érzi, viseli a terhet és még akkor sem biztos.
Ha csak elfogadás van, akkor úgy érezheti, nem fontos igazán a sorsa, vagy jó az úgy ahogy van, így is el van fogadva.
Ha szembesítjük dolgokkal, akkor a lelkiismeret furdalás terhét tesszük rá, ami vagy pozitívan hat majd, vagy negatívan.
Régen azt gondoltam, ha teszek valamit valakiért, akkor majd jár nekem a pozitív végkifejlet, valamiféle eredmény. Nem jár. Minden végkimenetel benne van a pakliban.
Van olyan is, hogy nem teszünk semmit, de ha kellek keress és számíthatsz rám.
Utána érezhetjük magunkat kihasználva és biztos mások is éreztek már ilyet velünk kapcsolatban.
Az is benne van, hogy a másik soha nem fog változni, vagy csak negatív irányba fog .
Nekem ilyen estekre még soha nem jött ki a nagy bölcsesség a fejemből ha érzelmileg érintve voltam.
És ha magával ránt? Most dobjam el, amiért ilyen…?
És utána jön a hogyan kellett volna jobban csinálnom időszak…
Kívülállóként könnyebb.
Hogy pozitívan fejezzem be, szerintem a mélyponton lévő nők általában aranyosak,lehet foglalkozni velük, őszintébbek.
Ha nagyon felépíted, lehet belőle flegma hercegnő és akkor szívás. 🙂
Most férfi-nő kapcsolatra szűkítettem, de barát, szülő, stb. esetén is lehet valami hasonló.
A végén kicsit lazáztam, de láttam már hasonlót, szóval biztos van abban is valami jó amiben vagy. Sok sikert kívánok!
B.
Én sokáig úgy láttam, hogyha valaki segíteni akar, akkor el kell távolítani magától az “én” – t és a saját vágyait. De most inkább úgy, hogy a “segítést” kell eltávolítania magától. Amúgy nálam a lírai én sokszor nem én vagyok és nem egy konkrét helyzet, inkább csak nagy általánosságok figyelem felkeltésbe csomagolva. :- )
Látszólag egy aforizma. Az aforizma szabályai szerint még a titkolt igazság is benne van. De ott van a gondolat fonákja is: már megint kívülről mondja meg valaki a tutit, a fekete-fehér biztosat. Így aztán meg sem kell próbálni a mentést, pedig szavakkal is lehet menteni, némelyik mint a halálra szomjazottnak egy pohár víz, vagy mint az élet ünnepei.
Jó gondolati fordulat van a versben.
Az örök kérdés: a tyúk vagy a tojás? Mindennek belülről kell fakadnia, mégis mindig a külső katalizátor…