Először csak a jóságot szerettem meg,
majd a kötelességet, később letűnt
nemzedékeket, de még az ismeretlenek
irgalom nélküli lényét is.
Pszichopata filmek után a felolvasásokat,
majd Mikes Kelemen bőrkötésűt.
Elnéző mosollyal álltam a közönyös
világ hiányait, s előre el nem tervelt
módon bármi ért, egyre jobban
szerettem a szemében megülő fényt,
összekapaszkodásunk és szétválásunk
sóhaját, szóval az egész világot.
Most milyen boldogan rejtegetem
hiányának kincsét!

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben