roppantul megterhelő
riadt tekintetekből kiolvasni
a napot fonnyadt híreket
hallgatni zajt mi csak kiabál
felesleges köröket futni
egy tölgyfa körül lehet
más fa is hisz mindegyiket
megjelölik a kutyák
elmondhatatlanul fárasztó
eleségre vadászni megbújni
az oszlopok mögött mikor
jön egy ismerős köszönni illik
beszélgetni pár szó és kész a baj
korlát nélkül kapaszkodom
a liftgomb is veszélyes azt mondják
a távirányítón van a legtöbb bacilus
a felvonó meg szabad préda
eltűnt a tavasz illata tavaly megkopott
láthatóan érkezik érzékenyebb lett
a hallásom olyan állatias
lehet holnap kipróbálom
milyen kutyának lenni
átírok egy fát
Igen, a vers elkészült. Ma úgy érzem,mindenki fél. Nem elég a napi gondokkal megküzdeni, itt van még nekünk a vírus. Jól adod át az érzéseidet. Átérezhető, és itt is felfedezem a csak rád jellemző stílust.
Tetszett.
Erika
Köszönöm Boszi!
Több kényelmetlen érzés a versben, a vége nagyon jó feloldás. Nehéz, vaskos tömbökbe zártan a rossz közérzet: első versszakban a fonnyadt hírek, a másodikban a Másik ember, harmadikban a fertőzés, a negyedikben a tavasz késése. Jó gondolatritmus. Az utolsó versszakban ragadozóként kiélesedett érzékszervekkel várni a változást ez nagyon meggyőző költői kép.
A vers elkészült: a hangulat és képek átadva.
Köszönöm Katalin!
Most örülök.