annyira lelassult minden mostanában
hogy ha valaki meg akarná tolni
elég nagy erőfeszítést kéne tennie
azért vannak próbálkozások
nekifeszül a váll jobb láb hátul kitámaszt
vagy a bal tökmindegy csak
az a lényeg hogyan tud nagyobb
erőt kifejteni a test mikor lassan
előregördülve meglökné amit lehetetlen
egyetlen jól irányzott lendülettel
beindítani ami erodált márpedig
ha valamin akkor ezen annyi a reve
mint hetes út menti döglött macskában
a nyű mozog szaporodik tekeredik
lassan bomlasztják a napok míg eggyé
lesz a földdel a katicabogarak
elveszett hártyás szárnyaival
pókok kitépett lábaival
futrinkák eltaposott tetemeivel
amikor
szikkadt csend hintázik a fűszálak hegyén
senkit nem érdekel
ki tolja előrébb az időt
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Az idő különös dolog.
Már tíz évvel ezelőtt azzal viccelődtem, hogy én igazából várom, hogy megöregedjek és bemenjek egy otthonba.
Hallgatnám a rádiót, néha kimennék a társalgóba, hátha lenne ott egy-két vén csibész és néhány huncut szemű vén csaj.
Néha kapnék kaját, bókolnék két öregeset a fiatal nővérnek és ennyi.
Addig viccelődtem, hogy talán tényleg erre vágyom.
Szerintem senki nem tudta, hogy komolyan beszélek, vagy viccelek. Szerintem már én sem tudom.
Jó volt a versed után kicsit elmélkedni az időről, hogy merre és minek és ha vissza lehetne pörgetni, akkor …
Én mindig azt gondolom,hogy már sokat éltem, többet mint terveztem.
Mindenkinek mást mond minden vers.
Bennem egy fájdalmas emléket idéz, amikor egy főnököm mondta, hogy van egy elgázolt macska a cég előtt, dobjam már be a patakba.
Mi van…?
Éreztem saját kiszolgáltatottságomat, minden idegszálam ellenezte a műveletet és úgy oldottam meg, hogy egy lombkaparó szerű szerszámmal felemeltem, de egy percre sem néztem rá, csak éreztem a súlyát, hogy rajta van. Bedobtam a patakba. Egy hónap után elmenekültem.:)
Ennél még egy otthonban is kevesebb szörnyűség van.
Üdv. : B.
A beerodáltból az igekötőt nehezen bocsátom meg. Semmi funkciója, pocsékul hangzik, ritmustalan.
Valóban van olyan folyamat, hogy az idegen szóbóljövevényszóvá alakulás közben elkezdjük őket magyarosan toldalékolni, igekötőzni, de ez most valahogy csúnya.
A vers nem
Áron
Áron! Teljesen igazad van! Kérlek vedd ki nekem onnan azt a be- t az erodált elől, figyelmetlenségből fordult elő, nem is értem.
Hiba. Köszönöm, hogy figyelmeztettél.
🤔😫🧐
Érdekes ez a versed. Én speciel, nem szeretném előretolni az időt. De kinek a pap, kinek a papné.
Na a viccet félretéve, jó vers, átjött a mondanivaló, súlyos az egész. Nehéz megemészteni. Tetszett nagyon.
Ölellek. Erika
Erika, azt szeretném amit remélhetőleg mindenki, múljon el a gané.
Igazából visszapörgetném úgy tíz évet és ott meg is állhatna többet mint szokott.
Ölelés
..és köszönöm!
Tetszik az érzelmi, hangulati sűrítés, ez a jól átgondolt türelmetlenség a vers első felében. Főként a cselekvést, történést jelentő igékkel átélhető. A haladjunk! jegyében erőlködve noszogatást érez az olvasó, akár a kötöttségekből való szabadulásra, akár a tesze-tosza helyzet felülmúlására, akár az idő vánszorgására gondolhatunk. Ezzel szemben a vers másik felében a bomlás fékezhetetlen biológiai kényszerét értjük meg, a befolyásolhatatlan törvények tűrését.
Nagyon erős feszültség van a vers két része között: a biztos bomlás távlatában van-e értelme bárminek, főként az idő sürgetésének?
Köszönöm Katalin. 🙏
Máshol olyan elérhetetlennek tűntél. Hánykolódtam az óceánon, kikötő a távolban sem. 😊
Úgy vágytam egy Burai “kritikára”.
Osztán most meg itt van.
Elájulok menten.