Álmomban Szerző: Vezsenyi Ildikó | febr 3, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra | 2 hozzászólás Álmomban a lovam, hátam mögé lépett. Szájával megérintett. Megfordultam hát, s láttam, mint torzul csikóvá, kicsi gebévé. Megöleltem, magamhoz öleltem. Te voltál. Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.0 2 hozzászólás Hatházi Áron 2021.02.04.-n 17:48 közelében Az ismétlés nem hat, esetlennek tűnik. A lefelé fokozás sem túl szuggesztív… A ló is nehezen értelmezhető így, keret nélkül metaforaként. Áron Be kell jelentkezni a válaszadáshoz Vezsenyi Ildikó 2021.02.23.-n 11:09 közelében Kedves Áron, köszönöm értéke véleményed! Szeretettel: Ildikó Be kell jelentkezni a válaszadáshoz Hozzászólás írása Kilépés a válaszbólHozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hatházi Áron 2021.02.04.-n 17:48 közelében Az ismétlés nem hat, esetlennek tűnik. A lefelé fokozás sem túl szuggesztív… A ló is nehezen értelmezhető így, keret nélkül metaforaként. Áron Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Vezsenyi Ildikó 2021.02.23.-n 11:09 közelében Kedves Áron, köszönöm értéke véleményed! Szeretettel: Ildikó Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Az ismétlés nem hat, esetlennek tűnik. A lefelé fokozás sem túl szuggesztív… A ló is nehezen értelmezhető így, keret nélkül metaforaként.
Áron
Kedves Áron, köszönöm értéke véleményed!
Szeretettel: Ildikó