Van úgy, hogy az ember nem lát csak érez,

összeforr testűk, a bőrük eggyé lesz,

mindkettő érzi azt az egyet,

melyet Isten a vásznán az övére festett,

Persze néha kiderül Freud kanapéján fekve,

hogy ez két ember olyan mint a nyúl és a medve.

Soha nem tudják ki kinek a foglya,

testük lelkük  mint feldúlt szénaboglya.

Valahányszor egymásra találnak,

újabb esélyt adnak a „mocskos” halálnak.  

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
Megosztás Facebookon0
Továbbküldés e-mailben