nekem is nyílnak még virágok
salétromos penészes foltokban
házamban több a nincs mint a van
fedél hajlék szobameleg
lenne jó foszforos csontomnak
utószor mielőtt egy árokba bedobnak
elgurult színes üveggolyók
üveghegyen túli világ
szétkergetett álmok
búbánat járja szívemet át
na és … akkor mi van
rántok egyet a vállamon
dögcédula így is lesz a lábamon
Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Köszönjük.
0
Kár lett volna ezért a versért, ha ott végzi, ahova tetted. 🤪
Áron
Köszönöm, hogy kivetted a lomtárból.
Ja! Elfelejtettem, pedig fontos. Szívből gratulálok neked, úgy érzem, nagyon sokat fejlődött a költészeted.
🙂
Nagyon köszönöm.
Rám hatott. Szépen, csúnyán, realisztikusan, szinte elénk lököd az érzéseidet. Durván kimondva, de ezt nem lehet finoman közölni. Az egyszerűsége hat igazán.
Ölelés.Erika
Nem biztos, hogy minden választás jó, utólag visszatekintve a relativizálás oly zavaró. Hiszen preferálhattam volna más utakat is, és még akkor is beüt a kétség: biztos? Biztos, hogy ezen az úton kell mennem? Viszont a választott helyzetet érdemes jól felépíteni, mint például ezt a verset. Az utolsó morbid versszak nem rossz, a biztos halál távlatába sok szorongást belegyömöszölhetünk addig is.
Köszönöm Katalin.