Köznapi jelenség, hogy az emberek – mi magunk – szeretünk történeteket mondani, elmesélni, olykor még alkotni is szoktunk. Már a kisgyermeket is arra sarkalljuk, hogy mesélje el a mamának, milyen pillangót látott, az értelmesebb szülő időt szán arra, hogy meséket olvasson a gyermekkel, szerencsés esetben pedig a gyermek maga is szívesen fordul majd a mesekönyvek varázslatos világa felé.
Mindannyian megtapasztaltuk általános iskolás éveink alatt, sőt, később is, hogy az irodalmi szövegekhez általában a megismerés, megértés, belehelyezkedés indíttatásával közelítünk. Nincs is ebben semmi helytelen, hiszen az irodalom attól él, hogy olvassák, értelmezik.
„Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.” (I.Mózes 3: 19.) Értékrelativisztikus életünk mindennapjaiban megszoktuk, hogy nem jelentünk ki egy terméket hasznosnak, mást haszontalannak, nem tekintjük a társadalom jelenségeit csupáncsak igaznak vagy hamisnak, a művészet kifejeződéseit szépnek vagy csúnyának. Azonban aligha lehetne elvitatni az értelmes, cselekvő, szeretni […]
Ha egy gyönyörű verset olvasunk, jól értjük, világosan érzékeljük a szavak erejét. Ehhez nincs szükség irodalomtudományi vagy stilisztikai ismeretekre, csupán bele kell feledkezni a sorok olvasásába – a nyelv és a képek működési mechanizmusa így eredményez megértést, egyszersmind esztétikai élményt. De mi történik, ha más nyelven kerülnek elénk a gondolatok?Manapság ez már nem ijesztő lehetőség, multikulturális társadalomban élünk, könnyedén lefordítjuk […]
| h | K | s | c | p | s | v |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | ||||||
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
| 30 | 31 | |||||
Legutóbbi hozzászólások