Szerző: Francesco_de_Orellana | febr 23, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Próza
Elhatároztam hogy felmászok, csak azt nem sikerült eldöntenem hogy mire. Természetes választásnak tűnt a létra, de közelebbről és főleg alaposabban megvizsgálva elég instabilnak és hiányosnak tűnt. Egyrészt falnak támasztva és látható külső behatás nélkül is...
Szerző: Évi | febr 21, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Férfi a pokolból (1.) Karácsonykor az életet közvetlenül nem veszélyeztető műtéteket elhalasztják. Gondolhatni, akkor a halottak aztán igazán ráérnek arra, hogy feltrancsírozzák őket. Negédesen kezdenek neki az oszlásnak. Síri csend és hullaszag árasztja el a lift...
Szerző: Évi | febr 16, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
The first cut is the deepest 2. Danit felvitték a hatodikra, oda, ahol én is ébredtem ezen a felettébb csodálatos, karácsonyi hajnalon. Én az ötödiken maradtam, és letusoltam. Végre lett alkalmam lemeózni Dani varrótehetségét a… szóval a seggemen. Már a...
Szerző: Bólya Katalin | febr 15, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Próza
Búzakalász-szőke fiatal lány tarka virágruhájában, apró cipellőjében pörög-forog, tetszik a tánc. Égszínkék szeme kacéran villan, táncolna még lankadatlan. Pedig a zene is elcsendesedett, a tücsök már nem játszik hegedűjén, a madárdal is egyre halkabb, tétovább.-...
Szerző: Ötvös Németh Edit | febr 12, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Hogyan írhatnék jó prózát, amikor elkezdeni sem tudom. Itt van ez az “ amikor” dolog, rögtön az első mondatban fennakad a rostán. Esetleges kukucskáló tekintetek lesnének be az ablakon, ami nem fordulhat elő, mert két őrző-védő vicsorog a teraszon, de mondjuk, ha...
Szerző: Évi | febr 9, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
The first cut is the deepest (R. S.) 1. Azt hiszem, tudtam, hogy mire odajutunk, hogy meggyőzzem az altatásról, már nem lesz magánál. Így is lett. Legalább ez könnyen ment, amolyan Dani-mentesen egyszerűen. Mert amúgy elképzelni sem tudom, hogy győztem volna meg....
Legutóbbi hozzászólások