Szerző: Tóth Gabriella | márc 6, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
baktat az asztal a hegyremegroggyan olykor a lábaanélkül megy hogy megállnaegyetlen célja csak előre utána kaptat a szék iszörög köhög a fiókjamég egy utolsót szólnade néma marad mégis követi őket a szekrénynyikorog rozoga lábacsak felérjen vacsorárautolsót csikiz a...
Szerző: Maretics Erika | márc 6, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Sötét hajnal volt, amikor elmentél,a pizsamád az ágy mellé dobva,döglött cucc.Számba vettem a fogkeféd,hogy érezzem az ízed. A jelen szünetet parancsolt,vonatok pöfögésére ébredtem.Füstölgő felhők estek a földre,és a szürke megállóbana sínek halott teste...
Szerző: Ötvös Németh Edit | márc 5, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
óh te földöntúli erőte szentséges dühimádlak tégedlábaidnál térdepelekáldd meg bűnös lelkemfaragj belőle csodáthogy hasonlatossá váljakmagasztos tükörképedhezalig álltam lábra márisott sürgölődtél mellettem aljas vétkeimelkövetése után nem rejtettedvéka alá...
Szerző: Bara Anna | márc 5, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
MEGMÁSÍTHATATLANUL hányszor öntöttem szoborba arcodathogy körbe cipeljem akár egy trófeáta nekem tökéletest a bronzból eleventcsak lélegzetvételkor éreztemgipszporral lett tele a tüdőmpedig azt hittem tökéletest alkottamelfelejtettem hogy én is egymegismételhetetlent...
Szerző: Chikarcy Ármin | márc 5, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
éjjel nő hajnal férfimondtad(az alagsorbanegymás után négy cigi)mikor megkérdeztemszerinted mi a halál kint felgyűrt felhőknyelték az éjszaka hamvaitmegcsókoltálmég azelőtt hogy látnádnem tudok sütniholdként ezüst sugárraltavi békátmég rákot sem(gammávalcsontevőt)...
Szerző: Francesco_de_Orellana | márc 4, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
végtelenített szalmakalapbanmérgesen nézek hol a jutalmamnem vagyok itthon már ezer évemiért hoztad vissza volt rajta bélyegaz is eredmény hogy megmaradtambár néha saját csontomat faragtamnehezen gyűltek össze az évekörülök örülnék már a felénekvégtelenített ciklusban...
Legutóbbi hozzászólások