Ciaran Carson: 33333 (fordítás)

Próbáltam elmagyarázni a láthatatlan embernek a recsegő doboz és a bedrótozott tükör túloldalán, hogy hova is akarok menni, kivéve, hogy nem tudtam magam sem – egy Szentföldi házszám, Kairó, vagy a Damaszkuszi út? Mindenesetre x számú perc múltán, ahol x egy igen kis...

vannak, akik

… vannak, akik a peronon megfogadjáka búcsúzó szavakat, majd érkezéskor kiszállnakvalami másnak a partján, az ajtókat csattanva zárják be…. akkor oly különlegesen telített Tegezéseketmondhattam volna Magának, de csak hallgattam, hallgattunk, néma...

a harmadik fiú

szitává lyuggatták agyammindenféle külső ingerekbent csiszolatlan zaj szóltfúrószár tépte szürke pikkelyek puhán siklott a cipőnem zörgött a védőfóliasteril ország fogadottén voltam apámnakharmadik fia ezerszemű monitor figyeltkába lettem aki nem toporogfesztelen lett...

igen/nem/nemtudom/tökmindegy

formátlan száraz évekközben elvet cserélekmagammal szemben élekés már semmit sem értek zavaros volt most tisztatöbbet nem adok visszaa saját vérét isszaegyre hosszabb a lista nem tudom melyik tábortmelyik oldalon látomnem múlik a rémáloma végét nem...

kísértetlenség

felettem mohaalattam páramögöttem sziklaelőttem árokfurcsa hely ezfurcsák a fényekfurcsa a sötétfurcsa a szélefeltettem leesettaltattam felébredtmögöttem jól esettellőttem nem találtfurcsa helyzetfurcsa karénekfurcsa vassörétfurcsa a vége

Nincs

aztán hogy megnyirbált szavaiddobtad rámújra hajnaligcsevegésed nyomtad leszikkadt torkomonkötetlen minthasemmi sem mérnesem múltidősem kopasz hitlecsupaszítottad bennema másnapotazóta látokfeltámadástólfeltámadásig