nem kár

magamba nézek
elhanyagolt dolgaim kiáltoznak

apeva

ma

álmok

kínoznak

a megkeseredett ember

gyászod ezernyi könnyed

vízió

a technika az ember mása

kétely

az ember a halál ellen

Zarándok-vers (negyven napra) IX.

Ott láttam vonatot,
ahol sínek se voltak;

fáradt vándor

láthatatlan kádak várnak

Valentin-napra

Mint aki csengőt ejtett a csörgő patakba,