Szerző: Vezsenyi Ildikó | márc 8, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
legyenek egyforma hosszúak a sorokvezessenek haza a versszakoklegyenek barna deszkakerítésedátugorva ballagj magadat beérjedha Tandorit olvasol jól rágd meg a rostjátvagy kortyolj belőle nagyokatvegyél be hozzá ostyátszépre szomjazómint ki utolsót iszika faszén...
Szerző: Ötvös Németh Edit | márc 7, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
előjöttek újra a lidérceklavórba fejtik a vérttripla kócos miértekírnak újabb mesét egész nap töprengek azonmerről fúj mindig a széllyukasra mossák az agyamfüstköddé válik a faszén pokolban kergetik egymástkoboldnak látszó dögökmegkívánná a kamerátkinyiffantva az...
Szerző: Bólya Katalin | márc 6, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
Kupacok egymásmellett, kidobott,már nem kell,semmire semjó kacatokmohó turkálókdobálják szét,kutatva megmaradt,másnak mégértékes utáncsak az énhalmom érintetlennem motozbenne senki,kinek kéneálmatlan éjüres várakozáskínzó fájdalombéna tehetetlenségvánszorgó időhiába...
Szerző: Tóth Gabriella | márc 6, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
baktat az asztal a hegyremegroggyan olykor a lábaanélkül megy hogy megállnaegyetlen célja csak előre utána kaptat a szék iszörög köhög a fiókjamég egy utolsót szólnade néma marad mégis követi őket a szekrénynyikorog rozoga lábacsak felérjen vacsorárautolsót csikiz a...
Szerző: Tóth Gabriella | márc 3, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
eggyé vált a nagy tömeggelűzi saját érdekétbár boldoggá nem tesziálmai nyugodtaka szörnyűség csak bántson másokat
Szerző: Maretics Erika | márc 3, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
Veszett kutya a jövő,magamra hagyott, örökre elment,baljós a belélegzett levegő,tudom sosem látom az egyetlent. Ma visszájára fordul az idő,egyedül hagyott, örökre elment,kertemben túlvilági virág nő,átjárót nyit a hinta odalent. Magamba zárkózva fekszem itt,árván...
Legutóbbi hozzászólások