fehér

Fehér mellkasod a rácsnak feszítettedfekete négyzetrács alattnadrágodon a gomb majdszétpattantlekopott körmeimmelakartalak elérnide sötétkék szemed nevetettén megriadtam minta sárló kecskenem értettedmit akarokhogy könnyben és nyálonúszva a lelkedig bújnékez jut...

szúbogár

ínyemen fém íze derengaz összes rongyom minda padlón heverszörnyű nagy talpadlépdel árnyékomon elborzadva hallgatomahogy a mosdóba mésza húgy öblös csorgása riaszt kemény vagy és szögleteselérsz könnyenvágyad emészt bennemén pedig pincébe lökött fabenne szúbogársemmit...

kétoldalt

kétoldalt állsz mellettemnyakamon forró ajkadköldököm köré folyik lehitetlenkedő mosolyodnem gondoltadhogy szeretlek úgymintha torzs lennéksárga kukoricamagvaid alatt hullámgyűrűt zavar felmelleim között a vágyhogy én is megérinthesselek csak nevetsz...

körberajzoltam

körberajzoltam a foltokatamiket az ágyneműn hagytálhátha kiadja alakodkinyitottam az ablakothónod alá kapott a szél mire jösszleborotváloma lábam úgy szeretedészrevennéd ha a combombelső oldalárafelkarcolnám a neved?megkérdezni úgyse meredvan-e még valakim van a hótól...

rózsacsecsemő

Lapultam a szobábanárnyékujjakkal írtamfényjeleketa falra nekeds te nem láttad aludtálbársony pilládkönnyű kelmearany szemeden a szerelem trolljaiakartak szép mellkasodra ülnilelökdöstem őketmindet sorraaztán betakartalakhajammal kértem hogygyermekem...