csorgott le

először ittam tonikotkeserű volt a gyomrombanszámban édescsorgott le államonkörmeid boronahátamonujjaid forrókcsorgott le vállamonmindenhol fájahol talpad érttegnap én féltemma bennem fél a semmi először rajzoltamtiszta laprabűvös festékekkelcsorgott le...

Johanna

jól nézz megén vagyok Johannaszenthősszőke nagy melleim alattméhemet a gyermekedhiánya kimartaez ittegy kegyhelyedelátkozott szülőcsatorna én inkább kurvád leszekmint mindenedmert ha elmészígy talán bőröm darabjaitmagaddal viszed

BOCS

S nem vittél te sem magaddalvakargathatom boldoganhiányod fehér foltjaita lepedőrőljó nekem csak magamlenniolyan mint az éjfélmindig sötétmindig felkarcolbonyolult jeleket hagya lábtörlőnaz utcán a kockakövekenBOCSírtad azon a rohadt messengerenmintha csak ismerősöd...

fehér

Fehér mellkasod a rácsnak feszítettedfekete négyzetrács alattnadrágodon a gomb majdszétpattantlekopott körmeimmelakartalak elérnide sötétkék szemed nevetettén megriadtam minta sárló kecskenem értettedmit akarokhogy könnyben és nyálonúszva a lelkedig bújnékez jut...