Szerző: Szabadkai N. | febr 28, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Fehér mellkasod a rácsnak feszítettedfekete négyzetrács alattnadrágodon a gomb majdszétpattantlekopott körmeimmelakartalak elérnide sötétkék szemed nevetettén megriadtam minta sárló kecskenem értettedmit akarokhogy könnyben és nyálonúszva a lelkedig bújnékez jut...
Szerző: Szabadkai N. | febr 17, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
ínyemen fém íze derengaz összes rongyom minda padlón heverszörnyű nagy talpadlépdel árnyékomon elborzadva hallgatomahogy a mosdóba mésza húgy öblös csorgása riaszt kemény vagy és szögleteselérsz könnyenvágyad emészt bennemén pedig pincébe lökött fabenne szúbogársemmit...
Szerző: Szabadkai N. | jan 20, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
kétoldalt állsz mellettemnyakamon forró ajkadköldököm köré folyik lehitetlenkedő mosolyodnem gondoltadhogy szeretlek úgymintha torzs lennéksárga kukoricamagvaid alatt hullámgyűrűt zavar felmelleim között a vágyhogy én is megérinthesselek csak nevetsz...
Szerző: Szabadkai N. | dec 23, 2020 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
körberajzoltam a foltokatamiket az ágyneműn hagytálhátha kiadja alakodkinyitottam az ablakothónod alá kapott a szél mire jösszleborotváloma lábam úgy szeretedészrevennéd ha a combombelső oldalárafelkarcolnám a neved?megkérdezni úgyse meredvan-e még valakim van a hótól...
Szerző: Szabadkai N. | dec 20, 2020 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Lapultam a szobábanárnyékujjakkal írtamfényjeleketa falra nekeds te nem láttad aludtálbársony pilládkönnyű kelmearany szemeden a szerelem trolljaiakartak szép mellkasodra ülnilelökdöstem őketmindet sorraaztán betakartalakhajammal kértem hogygyermekem...
Legutóbbi hozzászólások