Szerző: Pásztor Félix | febr 22, 2021 | Alkotóterem, Irodalom, Líra
Beszéltem ma a borralazt mondta minden hiábavaló megkérdezteminek töröm magamhájat kellene növesztenitokátzsírmájat sörtől böfögvefeküdni a Hold alatt nem ilyen soványanszürkénösztövérenjajgatni azonami elszaladt
Szerző: Pásztor Félix | febr 2, 2021 | Irodalom, Játék, Kiállítóterem, Próza
Patkányok és egerek. Szürke villanások a kidobált és sorsukra hagyott, kopott autógumik között. Olyan a színük, mint a téli délutánnak, s az is így cikkan a tömbök mellé, fölé. Az érintése mégis bársonyos, ámbár hideg, akár a holtaké. A csönd évéről énekel valaki a...
Szerző: Pásztor Félix | jan 23, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
felgyűrt falú házakat hagy a halál miszlikre szakadt ablaktáblákat benzingőzt gazdátlan tyúkokat a szemeteskuka oldalát moha veri fel és rozsda az öregasszonyok gyöngyeit a csillogó amuletteket elhordta a szarka köztük volt utolsó...
Szerző: Pásztor Félix | jan 8, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
A bárányos patakok szikrákat hánynaköblös hangon rengenek nagyéjillatú hegyekkörül lehullott seregélyekjánosvitézből szököttökörszúnyogoks Iluska meghal minálunk ishalálra kínoztaa félelemmostoha nem derül ki sohaa griffmadár fárad-e kihamarabbvagy a tenger moraja...
Szerző: Pásztor Félix | dec 27, 2020 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Életre keltél karjaimban,te szentséges szobor-szent,s most áthevült tested szorongatom,megmutatlak az égnek,megmutatlak fának, virágnak,hogy el ne vessz másnap,el ne vessz semmiképpen. Ölelésem sose fájjon,inkább csak irgalomrataláljon forrongó arcomtengerkék szemed...
Legutóbbi hozzászólások