ösztövér

Beszéltem ma a borralazt mondta minden hiábavaló megkérdezteminek töröm magamhájat kellene növesztenitokátzsírmájat sörtől böfögvefeküdni a Hold alatt nem ilyen soványanszürkénösztövérenjajgatni azonami elszaladt

utolsó

felgyűrt falú házakat hagy a halál miszlikre szakadt ablaktáblákat benzingőzt gazdátlan tyúkokat a szemeteskuka oldalát moha veri fel és rozsda az öregasszonyok gyöngyeit a csillogó amuletteket elhordta a szarka köztük volt utolsó...

Jánoska

A bárányos patakok szikrákat hánynaköblös hangon rengenek nagyéjillatú hegyekkörül lehullott seregélyekjánosvitézből szököttökörszúnyogoks Iluska meghal minálunk ishalálra kínoztaa félelemmostoha nem derül ki sohaa griffmadár fárad-e kihamarabbvagy a tenger moraja...

Semmiképpen

Életre keltél karjaimban,te szentséges szobor-szent,s most áthevült tested szorongatom,megmutatlak az égnek,megmutatlak fának, virágnak,hogy el ne vessz másnap,el ne vessz semmiképpen. Ölelésem sose fájjon,inkább csak irgalomrataláljon forrongó arcomtengerkék szemed...