Lejárt az időm, szedd össze magad! Szólt Télanyó a lusta Napnak. Ühhhüm, szívta magába a tél utolsó, illatát hhümm, fújta ki magából a tavasz első fuvallatát. Összébb húzta magán puha felhőkabátját, folytatta volna lusta téli álmát. Ám szeme sarkából mégis kitekintett, látta, hogy egy kis hóvirág kérőn felé intett. Mosoly fakadt forró, tüzes száján, végignézett a világ legszebb táján. Szeme […]
Na végre! Gondolta magában a pszihonéni, amikor az utolsó
Van úgy, hogy az ember nem lát csak érez,
nem kiáltottam, csendben kopogtattam.
Ha asztalodhoz hívnál,
könyökölve hallgatnálak,
Megszeppent lány …
Gyere!Az ajtó úgy van ahogy hagytad;nyitva,tárva.Sosincs kulcsra zárva.Lépj be, de ne nézz rám!én se figyellek,csak annyit mondj, „haza”jöttem! Vár a fürdőszoba,vetkőzz le!A ruhád olda földre!Fürödj megszépen,csendben!Mosd le magadrólaz utolsótekintetet! Csak magadnak, snekem legyél tiszta! Hallod? a kávés csészeremeg a kezemben. Érted csilingel bennea kanál, téged zenél. Vagy csak zörög,mint egy régipapírra írtszerelmeslevél?Ne törölközz meg,vegyél fel köntöst,vagyvedd fel az ingem, gyere!Nem kella szemembe nézned!Most […]
Halk léptű vándor, gyúrva parázsból, örökké izzik, de ritkán lángol.
Kukaparlament – Poroló híradó 1960
Legutóbbi hozzászólások