Háló

Vándor lelkek

Kacagva jöttek az éteren keresztül,
a végtelen hídjain utat találva,
egy villanásnyi fényporon repülve,

Hű-ha

Ma fontos voltam valakinek. Éreztem, ahogy kisurrannak a miértjeim, a nem voltjaim és az elvesztegetettjeim. Aztán ott ültek a régi háztetőn nevetve. Nem volt hiába – mondták, téged  szeretnek az emberek. Mindegyik ? – kérdeztem, minden ember szeret? Persze – jött a válasz, ha azt akarod, de akkor neked is szeretned kell  őket.