Fiamhoz, Bencéhez
Becses kisfiam, hamvas arcú,
lassan daliás hercegem,
Hálás vagyok érted,
elsőszülött gyermekem.
Elmélkedés
Gondolataimba temetkeztem,
felidéztem összes hibám.
Meddig még? Mikor múlsz,
s rakom le az igám?
A jellem jelmeze
Mint meg nem értett költő
Úgy csapongnak bennem a szavak
Szabó ki magára olcsó csuhát öltött
Varratlan cafatokra tépett egyenruha
Elmélkedés az éjszakában
Partra vetett kit kihányt a tenger
Poros földön fetrengve ébredek fel
Napos a tájék mégis magánytól sötét
Az élet pofonjaival hiába vetekszel
Rebekának
Hamarosan indulok
Visszatérő énem másmilyen lesz
Utolsó csókod
Testemből egy szeletet vesz
Hálatelt szív
Nem ismerem már kinek
Apámnak kellett volna lennie
Nagyszüleimnek is előttem
El kellett mennie
Bűnbánat
Gyújts gyertyát ne a sötétséget szidd
Hiába toporzékolsz
Ne másokra mutogass ki a hibás
Feleslegesen dorbézolsz
Gyógyulás
Ne másnál, hanem magadnál legyél jobb,
Mondták mint tanács,
A sok szó mellett ez maradt meg, de
Mi ez, ha nem csak farács?
Legutóbbi hozzászólások