Titokszonett
A tintató nyugodt, a toll kiszárad,
üres lapot kapar, hiába írok,
pedig szavadra hívok új imákat,
A tintató nyugodt, a toll kiszárad,
üres lapot kapar, hiába írok,
pedig szavadra hívok új imákat,
Szilveszter hajnala volt, még éjsötét, derengő fények nem kíváncsiskodtak be szobája ablakán, öt óra lehetett.
Bolyong a téren, és az illat
sodorja észrevétlenül,
fenyők között magára pillant;
Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
Elmentél, elhagytál, hiába várlak,
Hiába sírok, az ajkad megfagyott.
Itt hagytad zaját a lenti világnak,
Már beköszönt, így jelezte
uralmát a nyár felett.
Cseppek csordulnak csak egyre,
Legutóbbi hozzászólások