Titokszonett
A tintató nyugodt, a toll kiszárad,
üres lapot kapar, hiába írok,
pedig szavadra hívok új imákat,
Év végi anziksz – egy kalapos férfival, boszorkánnyal, csirkemájjal
Szilveszter hajnala volt, még éjsötét, derengő fények nem kíváncsiskodtak be szobája ablakán, öt óra lehetett.
Kolduskarácsony
Bolyong a téren, és az illat
sodorja észrevétlenül,
fenyők között magára pillant;
Böszme
Megszólalt az óra végét jelző csengő, kiengedte diákjait, egy-egy mosolyt simogatott rájuk, majd letelepedett a tanári
Fantáziálom
Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
Első lépések: Mint az angyalok
Elmentél, elhagytál, hiába várlak,
Hiába sírok, az ajkad megfagyott.
Itt hagytad zaját a lenti világnak,
Nincs évszak, csak fétis…
Már beköszönt, így jelezte
uralmát a nyár felett.
Cseppek csordulnak csak egyre,
Legutóbbi hozzászólások