Háló

Őszeim

Hajadonfőtt keresem nyomát
a levélfakasztó vén ősznek,
mert nem ád a Nap több violát,
eltompult, fakó fény hervaszt meg.

Kuvik

Kilépett a halott fák ágai közül, megrogyott térde kereste a biztonságot. Szoknyáját megtépázta a szégyen, és vérrel öntözte a kifakadó állati ösztön.

Cigánymeggy

Rég volt, emlékszel? Én tizenhat, te tizenkilenc, szomszédok voltunk, pajtások. Terus néni meggyért küldött ki minket a gyümölcsösbe. Kezedbe nyomott egy kosarat, és a lelkünkre kötötte, ne a férgesét hozzuk.

Cseresznyék

Öreg a május,
mint falevél teste emlékeimben.
Zörgő szárakon gyümölcs vedlik.
Pihenten érkezel,