Merengő..
Felkúszik az idő testemen,
mint temető falán az indák,
rozsdás vasrácson csavargó szó,
felsóhajt, maradna Ő, de hívják.
Schrödinger verset írnék,
benne zsákbamacska
a kontextus-halál
lenne, hol..
Egyszer volt, hol nem volt,
pőre luxus az értelem..
Öreg kézjegyek sora,
megbarnult lapokra
írt szigillum varázslat,
rovótoll értő kézben,
papírra rajzolt idéző
virágzat…
városok fölött szuperszimmetriám lerombolt falak között csecsemő
rekedten csuklik össze a levegő sír gerince fennakadt hangon..
Ébredezők fura panoptikumában tükör
telefonba révedt emberek metrókocsin
vigasz-figura csendben morajló sínek
összekulcsolt kezekre csukódó szemek
Hajh, ha Hadraküttyös Trümmüge
szokályán mészölyke csorran-klaccsan,
bindingózik a Feleményke hó alakban.
Tollam a földbe szúrom,
áradjon lefelé a tinta,
írjon a rögök közé sorokat,
táruljon fel a föld összes titka..
Mögöttem két Mezon,
épp szuperpozícióban érzi jól magát,
valótlan valóban rezeg…
Kvantumszálakon a rend dereng,
s hajnalként rácsavarodva
alkot rácspontokat a térháló
fészek-odva..
h | K | s | c | p | s | v |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 |
Legutóbbi hozzászólások