Karibi álom

hajóm az örök tengerenidőhurrikán közepéna sajgó csendben lengedezszámtalan emlék töredékkormány és árbóc is töröttegy füstcsík az ég felé szállfelhővé gyűlt a tat fölöttelindult velem meg nem állSantiagóba* repülökkék ég vár és fehér homoknincsenek muszáj etüdökcsak...

Reggel

sötét vörös szemmelnéz le rám a reggela fáradt arcán mélykondenzcsík hegekkeltudja mi a dolgaidőt nem harácsolébreszti a napotmadárdalt varázsolkészít forró teátasztalra friss kiflitvajat, édes mézetepret és ribizlitvéget ért az idillvisszatér aludnihogy holnap mikor...