fészbukon görgetve

feltették a koronát a félelem fejérejózan észérv most semmit nem értehetetlenül emésztődik félrevezetveés szájmaszkot hord a félvilágfegyverkeznek kórral a magasbanmagányosságot hintve szerteszétláthatalan kéz kezet mosgúnyosan vigyorog a jelentésekenengedelmességet...

nem baj ha nem fair

bármi inkább mint sajnálatönsajnálat meg pláne nemaz hogy elvesztetted anyádatporhüvelyednek intelem gyászod ezernyi könnyedrejtsd szívedben mélyen elkönnyen bírod majd a földetígy vagy úgy vesztes leszel igazság nincs ne is keressedszavakat álmot ne színezzhamis a...

a legnagyobb emberhez

ha megütnek tartsd a másik orcádat levágott kezeddel üdvözöld azt aki bánt hajolj meg görnyedj csak “urad” előtt hangosan éljenezd áldd a nevét méltó lesz jutalmad: közröhej utálat  alázatosok netovábbja… szegény birka...

keserű

gyűrött arcodon álmod kísértundorral iszod a mátelcseszett nap az ígéretrosszkedvűen koppan lábad eléfázol hiába gúnyakőszíved semmi fel nem oldja

a vigasz

nekem is nyílnak még virágoksalétromos penészes foltokbanházamban több a nincs mint a van fedél hajlék szobameleglenne jó foszforos csontomnakutószor mielőtt egy árokba bedobnak elgurult színes üveggolyóküveghegyen túli világszétkergetett álmokbúbánat járja szívemet...