Szerző: Évi | febr 21, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Férfi a pokolból (1.) Karácsonykor az életet közvetlenül nem veszélyeztető műtéteket elhalasztják. Gondolhatni, akkor a halottak aztán igazán ráérnek arra, hogy feltrancsírozzák őket. Negédesen kezdenek neki az oszlásnak. Síri csend és hullaszag árasztja el a lift...
Szerző: Évi | febr 16, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
The first cut is the deepest 2. Danit felvitték a hatodikra, oda, ahol én is ébredtem ezen a felettébb csodálatos, karácsonyi hajnalon. Én az ötödiken maradtam, és letusoltam. Végre lett alkalmam lemeózni Dani varrótehetségét a… szóval a seggemen. Már a...
Szerző: Évi | febr 9, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
The first cut is the deepest (R. S.) 1. Azt hiszem, tudtam, hogy mire odajutunk, hogy meggyőzzem az altatásról, már nem lesz magánál. Így is lett. Legalább ez könnyen ment, amolyan Dani-mentesen egyszerűen. Mert amúgy elképzelni sem tudom, hogy győztem volna meg....
Szerző: Évi | febr 6, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Nyár. Minden észlelés sajgón mart a szívébe, lelkében erős lüktetést hagyva maga után – akárcsak egy harang: dübörgött egész nap a mellkasa. Nem tehetett róla és ellene sem semmit. Különös érzékenységgel élte meg az évszakváltásokat. Kegyetlen hiányérzetet szült benne...
Szerző: Évi | febr 5, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Emeletek között 3. Nem, egyáltalán nem érezte. A karja nem mozdult — a karja sokkot kapott –, arcát a könyöke felé fordította. Porcelán a bicepszben, üvegszilánk a tricepszben, de az utóbbit nem láthatta. Amint behasít a fájdalom, érezni sem fogja a kettőt...
Legutóbbi hozzászólások