Szerző: Egervári József | márc 4, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Hin-ta, palin-ta, hin-ta, palin-ta, hin-ta, palin-ta, hin-ta, palin-ta… Kicsi lány, piros a szoknyád, repül a hinta, magasra, még magasabbra; jaj, a falak ismét megmozdulnak, összetekerednek, gömbölyödnek, összeszűkülnek, belém mélyesztik karmaikat…...
Szerző: Egervári József | febr 15, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Furcsa, láthatatlan gomolygás ez (pusztán pszichológia), minden eladható,minden megvehető – Mammon vigyorog, csak így tovább, híveim!; mindennek és mindenkinek ára van, csak a megfelelő összegről szóljon a megfontolt ajánlat („elindultam szép hazámbul, szememből a...
Szerző: Egervári József | febr 2, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
(Egy végtelenül romantikus történet a festékek tökéletlenségéről) Már két hónapja nem festettem semmit, csak feküdtem a műteremben lévő díványon, bámultam a repedezett plafont, hallgattam az utcán tülkölő autókat. Rettentően nehezemre esett, amikor hetente egyszer le...
Szerző: Egervári József | jan 16, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
A büdös, sötét kiskocsma legbelső asztalánál ült, mely zöld-fehér kockás, már kissé gyűrött, kissé ételfoltos terítővel volt letakarva, átnyúlt az időn foszló, elöregedett szálaival. A jellegzetes kocsmaszag étel- és dohányszaggal keveredett, akár az agresszív, tüdőt...
Szerző: Egervári József | jan 8, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Kellemesen tűzött a nap, a Paradicsomban paradicsomi állapotok uralkodtak, a fák meghajoltak az érett gyümölcsök súlya alatt, az állatok legelésztek, hűsöltek, fürödtek a kristálytiszta folyóban. Az Úr elégedetten szemlélte művét, béke és nyugalom honolt a tájon, az...
Legutóbbi hozzászólások