Szerző: Egervári József | febr 15, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Furcsa, láthatatlan gomolygás ez (pusztán pszichológia), minden eladható,minden megvehető – Mammon vigyorog, csak így tovább, híveim!; mindennek és mindenkinek ára van, csak a megfelelő összegről szóljon a megfontolt ajánlat („elindultam szép hazámbul, szememből a...
Szerző: Egervári József | febr 2, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
(Egy végtelenül romantikus történet a festékek tökéletlenségéről) Már két hónapja nem festettem semmit, csak feküdtem a műteremben lévő díványon, bámultam a repedezett plafont, hallgattam az utcán tülkölő autókat. Rettentően nehezemre esett, amikor hetente egyszer le...
Szerző: Egervári József | jan 16, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
A büdös, sötét kiskocsma legbelső asztalánál ült, mely zöld-fehér kockás, már kissé gyűrött, kissé ételfoltos terítővel volt letakarva, átnyúlt az időn foszló, elöregedett szálaival. A jellegzetes kocsmaszag étel- és dohányszaggal keveredett, akár az agresszív, tüdőt...
Szerző: Egervári József | jan 8, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Próza
Kellemesen tűzött a nap, a Paradicsomban paradicsomi állapotok uralkodtak, a fák meghajoltak az érett gyümölcsök súlya alatt, az állatok legelésztek, hűsöltek, fürödtek a kristálytiszta folyóban. Az Úr elégedetten szemlélte művét, béke és nyugalom honolt a tájon, az...
Szerző: Egervári József | jan 1, 2021 | Irodalom, Kiállítóterem, Líra
Árnyékban vagyok, vagy én vagyok maga az árnyék, kicsinyes fényt lopó és fényre vágyó szándék, én vagyok a soros, netán a sörös, a boros, éhezéstől vézna, zabálástól potrohos, a civil, a polgár, a hangos és a néma, polgárilag engedetlen, a kiszolgáltatott és léha; én...
Legutóbbi hozzászólások