átalakulok

roppantul megterhelőriadt tekintetekből kiolvasnia napot fonnyadt hírekethallgatni zajt mi csak kiabálfelesleges köröket futniegy tölgyfa körül lehetmás fa is hisz mindegyiketmegjelölik a kutyákelmondhatatlanul fárasztóeleségre vadászni megbújniaz oszlopok mögött...

délutántól reggelig

mikor lehuppanok a sarokbafénypászmát sző az időfáradt fonalaim mozgása gyengülsikít a fésű a töredezett szénátnehezen bogozzaálom vagy valóságsziporkázó prizmaaltató piruláma jegy nélküli éjszakai utazástszigorúan büntetikvágyakkal ébred a reggelpiruló arcán...

Hozott anyaghoz gyúrva

Hogyan írhatnék jó prózát, amikor elkezdeni sem tudom. Itt van ez az “ amikor” dolog, rögtön az első mondatban fennakad a rostán. Esetleges kukucskáló tekintetek lesnének be az ablakon, ami nem fordulhat elő, mert két őrző-védő vicsorog a teraszon, de mondjuk, ha...