Magas-low
Magamra húzom lassan a néma éjszakát,
míg a kormos sötét pokróca be nem ránt.
Koccintok a hamutállal egyedül vagyok de nem magányban. A leépülés részemmé vált, mi mocskos volt anno, most aköré építek ceremóniát.
Hogy repül az idő, vagy csak én szálltam megint el?
Egy égi jel, ha menni kell.
Nincsen már több mese se,
Legutóbbi hozzászólások