Háló

Magas-low

Magamra húzom lassan a néma éjszakát,
míg a kormos sötét pokróca be nem ránt.

Tósztot üttet az éj

Koccintok a hamutállal egyedül vagyok de nem magányban. A leépülés részemmé vált, mi mocskos volt anno, most aköré építek ceremóniát.

Üzenet +/-

Hogy repül az idő, vagy csak én szálltam megint el?
Egy égi jel, ha menni kell.
Nincsen már több mese se,