Háló

Anyám kölyke

  Nem oda születtem Ahol vártak rég Szegény családomban Azt hogy vagyok elviselték Azért szerettek néha Megtűrték az anyám kölykét Mind pillangókat kergettek Hogy gyerek is van Kit érdekelt Ők nem akarták Csak viselték az anyám kölykét Az álom volt fontos Talán mégis jó helyre születtem Hallucináció az örökségem Itt ezen a horpadó ágyon Anyám kölyke vagyok Várom hogy rájöjjek […]

Minek?

  Minek ez az egész? Minek írni. Annyira fáj, hogy a szívemet odaadom. Bár senkinek sem kell. Égessétek el.  

Málika

Málika egyedül élt. Már nem is emlékezett arra, mióta. Két gyereket nevelt fel, alkoholista férje mellett. Soha nem kapott senkitől semmit, beleértve a szüleit is. Bár az állami gondozást megúszta, azért nem volt könnyű az élete. Egyszobás házmester lakásban éltek, amíg egyszer Apa elment, végleg. Kis teherautóra felpakolta az egyetlen fekete-fehér tv-t, a hűtőgépet, és a mosógépet. Málika rohant Apja […]

Heincz néni

Gyerekkorom, egy belvárosi ház földszinti lakásában telt. Boldog kis emberke voltam. A többiekkel gyakran játszottunk fogócskát az udvaron. A bejárati ajtók előtt, kis küszöbök voltak. Azok lettek: a ház. Ahol senkit sem lehet elfogni. Heincz néni egy ilyen ajtó mögött lakott. Nem szerettem az “öreg embereket” Valamilyen furcsa irtózat élt bennem irántuk. ( Egyszer meglátogattunk egy idős rokont. A szája […]