Rossz korban

Rossz korban születtem a földremikor az öreg fák fény helyettsötétzöld álmokat susogtakanyám egy idegent szeretett. Magasról dörgött rám az életszikkadt szomjúság lebegetta fejem fölött szüntelenén anyám nyomán haladtam.Árnyékom elillant egy sarkonsatírozott vonalra...

Vigyázlak

Cirógasd bársonykézzel a hajam kedves,látod, még az izgága fürt is csüggedt kóc,halántékodra hullva lesz csillagdíszes,ha bronz-barna éjjelen vállamra hajolsz. Uzsonnára üstököst csomagolok ma,ütött-kopott hátizsákod szinte éget,mélyén, rejtett titkokat suttogó...

Öklendező istenek

Tudom, a mikrohullámú sütő is érez…Ki vagy te, hogy azt hiszed megértesz?Kiléphetek saját cipőmből el innen el,mégsem leszek jó, több, az ami kell.Csipkeruhában némán sétálok a sárban,sisere-had kullog most utánam,nyomomban jár, nyúlósan sistereg,arcomra simulnak...

Sínek

Sötét hajnal volt, amikor elmentél,a pizsamád az ágy mellé dobva,döglött cucc.Számba vettem a fogkeféd,hogy érezzem az ízed. A jelen szünetet parancsolt,vonatok pöfögésére ébredtem.Füstölgő felhők estek a földre,és a szürke megállóbana sínek halott teste...