Háló

Avar

Ma ködköntösben ébresztettek a fák lábaik homálymeséket súgtak madársereg bújt a kopár ágak között tollaik árnyékot és fényt borzoltak roskadt a szellemhordó ég a szivárvány gomolygó füstje aposztrofált a szélről fekete iszap a föld pora urnában ül sártapadó csizmám mélyed a mocsár szívébe ragacsos pillanat a fonnyadó fű hirdeti izzadó tenyeremben a rothadó avar ígéretét.

Alagút

Anya vár.Az alagút hosszú.Futok, nem fáradok el.A szívem szivacsot pumpál.Nem érzek semmit. Anya elkap,nehogy a semmibe fussak.Ők ott állnak,szemük gyémánt. Körülvesznek, ködkarok Ködlelkek. Anyasír.