Háló

tengerszem

ugyanúgy fogunk megöregedni
mint a többiek
ugyanúgy süti majd a kezemen
az ereket a fény

agy

te csak lépkedj,
a bolyhos redőkről nem mossa le senki lábnyomod
vörös rubintot találsz a földön

Aprósütemény

Egyik lába lelógott az ágyról, ujjhegyei súrolták a padlódeszka rücskeit. Nyála kifolyt, hálóinge hosszú, rózsaszín csíkot hagyott a nyakán, vállai elmacskásodtak.
Felkel, megnyújtózik, háta a falnak nyekken. Magára vesz valamit, mezítláb van, a papucsait nem találja.

Utcácska

Én vörös rózsát vittem neked, pedig nem az a rózsás fajta nő vagy.
Befalazott ablakon keresztül bámullak, túlcsorduló szemeimmel
keresem

Ima

Még az este,
a nyakszirtedről bucskázott le az az idegen illat,
és én nem kérdeztem, hogy honnan van, és kitől,
csak néztem, hogyan szikrázik be az ágy alá.

Húsvét

Csigolyák görögnek a hegyről,
s a csontportól kacsintanak nyúlfésülő szépleányok.
Hátranéznek válluk fölött,
derekukról folyondár csöpög márvány bokájukra.

Kötegek

hideg eső a kacsokon
a párállva hűlő csonkokon
a csuklyásizom sarkain
csordogál a naftalin

Rozsda

Valaki kiabál, de hangja az avar alá vész,
S csöpögni kezd a harmat, mint falról a vérrel kevert mész.